LAROCHE Pinot Noir de La Chevaliére bor 2020 (0,75l)

A Laroche borászat Chablis régióban található, Burgundiában, Franciaországban. Az 1850-es évek óta működik, és a terroirjuk, vagyis a környezeti tényezők, például az éghajlat és a talaj adottságai miatt különösen kiemelkedő chablis-i borokat állítanak elő. A Laroche borászat híres a magas minőségű chardonnay alapú borairól, amelyeket a Chablis területére jellemző ásványos, friss és elegáns stílusukról ismertek. A vállalat törekedik arra, hogy modern borászati technikákat alkalmazzon, miközben tiszteletben tartja a hagyományokat és a terroir jelentőségét. A Laroche család generációkon átívelő tapasztalata és elkötelezettsége a borászat iránt hozzájárult a vállalkozás nemzetközi hírnevéhez és sikeréhez. A Laroche borok általában magas pontszámokat kapnak a borértékelő pontrendszerekben, és szerte a világon nagyra értékelik őket a borrajongók és szakértők.

Burgundy

Burgundy a borászat több mint 2000 éves múltra tekint vissza. Az itt található borászatok a világ legkeresettebb és legdrágább borai közé tartoznak, de számos megfizethető tétel is elérhető, hiszen a Grand Cru-dűlők a borvidék területének mindössze 1%-át foglalják el.
A borvidéken főként pinot noir és chardonnay szőlőfajtákat termesztenek, és a legtöbb bor egyetlen fajtából készül, mivel a házasítások ritkák. Burgundiában közel kétszer annyi fehérbort állítanak elő, mint vöröset, emellett pezsgő és rozé borokat is készítenek.
A borok értékét nagyban befolyásolja a szőlőültetvény hírneve, amely a középkorig nyúlik vissza. Ekkor a szerzetesek rájöttek, hogy a különböző talaj- és domborzati viszonyok drámai hatással vannak a borok karakterére. Ennek eredményeként a szőlőültetvényeket mintegy 1200 "clos" néven ismert, falakkal körülvett területre osztották fel.
A terület aprólékos felosztása és az egyetlen dűlőből származó Cru borokra való fókuszálás az egyik oka a régió korlátozott termelési volumenének. A burgundi borok ritkaságának másik oka a szőlőültetvények tulajdonviszonyaiban rejlik. A napóleoni öröklési törvények miatt egyetlen ültetvény akár 75 különböző tulajdonosé is lehet, akik közül némelyek csupán néhány sor szőlőt birtokolnak.
A talaj főként mészkő, agyag, kavics és homok keverékéből áll, de két különleges talajtípus határozza meg, hogy milyen szőlőfajtákat telepítenek az adott területen.